Szomorú töténetek

---

Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rám néz és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak úgymond a "Legjobb Barátom". Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával! Én megvigasztalom, Ő átölel érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, mikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog... Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog és az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És megkapom a szörnyű hírt...Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám,és már nem is kapok tőle puszit... El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom neki mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt. Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rám mosolyog, az arcára nyomok egy puszit... El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom..."

 

Azon a napon a lány szíve gyászba borult. Úgy érezte, a világ ellene fordult. Egyetlen szerelme lemondott róla, már egy másik lány kezét fogja. "Már nem szeretlek"- vallotta be a fiú. A tomboló tűz, mely eddig szívében tombolt, kihunyt. De a lány nem adta fel, dacolt ellene, továbbra is tartotta a kapcsolatot vele. A remény viszont egyre jobban elhagyta, mikor látta, hogy élete szerelme egy másik lány kezét simogatja. Időközben a fiú rájött, még mindig érez valamit iránta. De nem lépett, a szórakozás fontosabb volt számára! A lány megkérte a fiút, kezdjék előröl, újra, szeretlek kicsim, az életemnél is jobban- fülébe súgta halkan. Ám minden hiába, ő csak tovább áltatta, a kötöttséget, az igaz szerelmet nem vállalta! Teltek a napok,a hónapok, a lányról azonban már rég hallott. Egyik este álmából felébredve rossz érzés kapta el, ürességet és fájó hiányt érzett szívében! Érezte régi szerelme keserű hiányát, hisz rég nem hallotta a lány kellemes hangját! Hiányzott neki az arca, az ölelése, a féltő gondoskodása, a lány maga egésze! Másnap megjelent a lány házánál, virággal a kezében, kisírt szemű édesanyja nyitott ajtót, talpig feketében! A fiú teljesen elfehéredett, és érezte nagy a baj, édesanyja csak annyit mondott, könnyektől küszködve: meghalt!!!Egy véletlen autóbaleset okozta a lány halálát, nem figyelt az úton, mert nem tudta feledni szerelmi bánatát! A fiú elsápadva állt ott egy percig, kezéből a csokor virág lassan hullott ki. Nem hitte, ez hogy történhetett meg vele, minden percben ott kellett volna lennie mellette. Este nem tudott aludni, szemébe könny szökött, szívében mérhetetlen nagy bűntudattal küszködött! De hirtelen mintha melegség járta volna át, mintha hallotta volna halott szerelme hangját. És igen, a lány ott tündöklött angyal képében, a régi megszokott, gyönyörű szépségében! Mindkettőjük szemében könny ragyogott, a mosoly az arcukon hirtelen megfagyott. Lélegzetük elnémult, szívük egyre dobbant, a régi, gyönyörű szenvedélyük újra lángra lobbant! Csak álltak ott egymással szemben, hisz egymás gondolatait ismerik, a lány a fiú arcát végigsimogatja, lelke melegséggel megtelik! Igyekszik szerelmét megnyugtatni, de csak annyit tus végül mondani: "ne sírj szívem, nincs semmi baj, emlékem szívedben örökre megmarad majd! Én ott leszek, végig melletted, őrzöm az álmaidat, mindentől megvédelek, ott leszek minden mozdulatodban!" Az angyal még egyszer utoljára átölelte kedvesét, a fiú még nem akarta elengedni féltett szerelmét! A lány arca egyre halványodott, "Most mennem kell"- csak ennyit mondott! Hirtelen hűvös levegő járta át a szobát, de még lehetett érezni a lány kellemes illatát! A fiút ezután az álom hamar elnyomta, gondolataiban ő járt, és hogy nem feledi el soha! Reggel, mikor felébredt, nem tudta valóság volt-e vagy álom, de talált valami csodát az ágyon! Egy fehér toll volt ott, a lány illatával, és rájött mit vesztett el szerelme halálával! Szívében most mégjobban érezte hiányát, és nem tudta elnyomni a lány utáni vágyát. Könnyes szemmel az ég felé fordulva ennyit kiáltott: " Mindörökké szeretni foglak egyetlen szerelmem!"

 

 

Oldal: szomorú történetek
Idézetek, versek, viccek - © 2008 - 2024 - idezetek-versekstb.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat